Erdőbénye neve becsapós — az ember erdőt vár, és kap is, de közben szőlőt is, patakot is, és egy falut, amely mintha nem tudna dönteni hogy hova tartozik.
Ez a bizonytalanság a legnagyobb vonzereje.
A környék ösvényein sétálva az ember egyszerre van erdőben és szőlőben, völgyben és dombon. A táj nem egységes — folyton változik, meglepetéseket tartogat. Egy kanyar után hirtelen megnyílik a kilátás, és ott van a Hegyalja egésze, lent a falvakkal, fent a kékkel.
Az Erdőbénye körüli borok kevésbé ismertek mint a tokaji vagy a tállyai — de talán éppen ezért érdemes megkóstolni őket. Nem kell hozzá előzetes elvárás.
