A Bodrog reggel ködös.
Ez nem metafora — a folyó felett valóban ott lebeg a pára, különösen ősszel, amikor a víz még meleg és a levegő már nem az. Bodrogkeresztúrból nézve ez a köd szinte festői — de aki benne áll, tudja hogy ez a köd adja az aszú bor titkát is.
A botrytis, a nemes penész ami az aszúszemélyeket létrehozza, ebben a mikroklímában érzi magát otthon. A Bodrog közelsége, a reggeli köd, a déli napsütés — ez a kombináció egyedi, és megismételhetetlen.
Bodrogkeresztúron sétálva az ember ezt érzi: hogy egy különleges helyen jár. Nem látványosan különleges — csendesen az.
