Óbidos egy mesekönyvből lépett ki.
A város falai még állnak — és nem díszletként, hanem élő határként. A falak tetején végig lehet sétálni, és onnan látni az egész várost: a fehér-kék házakat, a virágos erkélyeket, a szűk kövezett utcákat.
A főutca végén van egy kis bolt ahol ginjinhát — meggypálinkát — csokoládépohárban mérik. Ez az egyetlen hely ahol elfogadható ennyi édességet egyszerre fogyasztani.
Óbidos nem tart sokáig — két-három óra alatt körbejárható. De az a két-három óra más. Lassabb, szebb, könnyebb.
