Erdély. A szó önmagában is valami különlegeset ígér — és a Homoród völgye nem hazudtolja meg ezt az ígéretet.
A Lövéte melletti völgyben sétálva az ember azt érzi, hogy kicsit kiszállt az időből. A Homoród patak lassan kanyarog, a part mentén öregbükk-erdők húzódnak, és a távolban a székely falvak fehérre meszelt templomtornyai villannak elő.
Ez az a hely, ahol megérti az ember, miért van szüksége időnként arra, hogy csak menjen — és ne gondolkodjon.
